Kevesebb aprítás, több megtakarítás: miért váltják le a vállalatok a pusztítást a minősített adattörlésre?

A kibertámadások korszakában, amikor a fenntarthatóság a vállalati stratégiák középpontjába került, egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogyan válik meg az IT-szektor az elavult eszközeitől. Sokáig az volt a bevett gyakorlat, hogy a használaton kívüli szervereket, merevlemezeket fizikailag megsemmisítették: darálás, préselés, aprítás – mindez azt a biztonságot adta, hogy az adatok biztosan nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe. Ez véglegesnek és megnyugtatónak tűnt, de mára más szempontok is előtérbe kerültek.

Friss kutatások szerint egyre nagyobb szakadék tátong a szervezetek jelenlegi selejtezési gyakorlatai, valamint a pénzügyi, környezeti és megfelelési szempontok között. Bár sokan még mindig a pusztítást választják, ez a megoldás egyre kevésbé igazolható – sem anyagilag, sem etikailag, sem fenntarthatósági szempontból.

A megsemmisítés ára

A fizikai megsemmisítés elsőre biztonságosnak tűnik, de komoly rejtett költségekkel jár. A hivatalos, tanúsított aprítási szolgáltatásoknak közvetlen díja van, de ennél is nagyobb a közvetett veszteség: újrahasznosítható vagy továbbértékesíthető hardver kerül a szemétbe, amelynek pótlása idő előtt új beszerzéseket kényszerít ki.

2022-ben világszerte 62 millió tonna e-hulladék keletkezett, amelyből mindössze 22,3%-ot gyűjtöttek be és hasznosítottak újra. Ez az arány a prognózisok szerint 2030-ra 20%-ra csökkenhet, mivel a kidobott mennyiség gyorsabban nő, mint az újrahasznosítási kapacitás.

Ennek ellenére a vállalatok 67%-a még mindig a fizikai megsemmisítést választja az SSD-k és HDD-k esetében. Ha egy nagyvállalat háromévente cseréli a szervereit, a pusztítás akár több milliós veszteséget is jelenthet a teljes életciklus során – pusztán azért, mert nem él a továbbértékesítés vagy belső újrahasznosítás lehetőségével.

Mick Payne, a Techbuyer COO-ja például arról számolt be, hogy egy londoni adatközpontban több ezer meghajtóért kínált hatszámjegyű összeget, hogy azokat biztonságosan törölje és újraértékesítse – ám a lemezeket inkább bezúzták. „Teljes pazarlás volt” – mondta.

És mindez csak a pénzügyi veszteség része. A környezeti ár még súlyosabb.

A környezet terhe

2024-ben az Egyesült Királyság háztartásai több mint 1,14 milliárd kisebb elektronikai eszközt vásároltak – ezeket gyakran „fast tech”-nek nevezik. Ezeknek közel a fele, mintegy 589 millió darab még abban az évben a szemétben landolt. Az üzleti szektor sem jobb: csak egyetlen év alatt akár 200 ezer tonna számítógép, laptop és szerver került kidobásra, amelyből mindössze 108 ezer tonna jutott el hivatalos újrahasznosító központba.

A megsemmisítés elvágja a körforgás lehetőségét: a rézből, alumíniumból vagy ritkaföldfémekből álló alkatrészek újrahasznosítása helyett új bányászatra, feldolgozásra és gyártásra van szükség – mindez drámaian növeli az új eszközök karbonlábnyomát. Egyre nehezebb hitelesen kommunikálni a fenntarthatósági célokat, ha a vállalatok közben működőképes eszközöket darálnak be.

Bizonyított alternatíva

Az IT-vezetők számára a fő kérdés mindig az adatok biztonsága. A fizikai megsemmisítés után garantált, hogy nem lehet visszanyerni az adatokat. De eközben a minősített, tanúsított, szoftveres adattörlés ugyanezt a biztonsági szintet nyújtja – mialatt az eszköz megmarad újrahasznosításra.

A nemzetközi szabványoknak megfelelő módszerek (például NIST 800-88) biztosítják, hogy az adatok véglegesen és helyreállíthatatlanul törlődjenek, még a legfejlettebb forensic eljárásokkal sem nyerhetők vissza. Az Egyesült Királyság adatvédelmi hatósága (ICO) kifejezetten a biztonságos felülírást ismeri el megbízható megoldásként, amely ráadásul teljes auditálási nyomvonalat biztosít, ami alapvető követelmény például a pénzügyi és egészségügyi szektorban.

Így a vállalatok nem megsemmisített, hanem tanúsítottan „tiszta” hardvert tarthatnak kézben, amely belső újrafelhasználásra vagy továbbértékesítésre is alkalmas, és további megtérülést hoz.

Mi gyorsítja a változást?

Három fő tényező határozza meg, miért pörög fel az áttérés az adattörlés irányába:

1. Környezeti nyomás: a vállalatoknak bizonyítaniuk kell fenntarthatósági elkötelezettségüket. A legtöbb fejlett országban kifejezetten ösztönzik az újrafelhasználást és a körforgásos gazdaságot a pusztítás helyett.
   
2. Gazdasági kényszer: a Gartner szerint 2025-ben a globális IT-költés eléri az 5,61 billió dollárt, ami közel 10%-os növekedés 2024-hez képest. A CIO-k számára így még fontosabb, hogy minden beruházásból a maximumot hozzák ki. Az újrafelhasználás és továbbértékesítés segít kitolni a költségkeretet, míg a pusztítás elveszített eszközértéket jelent.
   
3. Technológiai érettség: ma már a biztonságos adattörlési technológiák globálisan elfogadottak, szabványokba épültek, és bizonyítottan ugyanolyan szintű védelmet adnak, mint a fizikai megsemmisítés.

Ideje szakítani a reflexszel

Bizonyos esetekben – például nem működő, és így nem törölhető adathordozók esetében – továbbra is indokolt lehet a fizikai megsemmisítés. A legtöbb vállalati eszköz esetében azonban a biztonságos adattörlés ugyanazt a nyugalmat adja, miközben sokkal felelősebb megoldás.

A pusztítás elhagyásával a cégek csökkenthetik ökológiai lábnyomukat, elkerülhetik a felesleges költségeket, és hitelesen demonstrálhatják körforgásos szemléletüket. Emellett jobban felkészülhetnek a szigorodó szabályozásokra, és a növekvő ESG, azaz környezeti, társadalmi és vállalatirányítási elvárásokra.

Összegezve: a „előbb pusztíts, aztán kérdezz” reflex idejétmúlt. A biztonságos adattörlés lehetővé teszi, hogy a vállalatok kevesebbet daráljanak, többet takarítsanak meg – és közben a bolygót is óvják.